Azt hiszem, hogy itt a tavasz…
Legalábbis ezt súgja a természet.
A sétáim közben látom a rügyeket, ahogy szétpattintják a kis burkaikat, vagy csak hallom, ahogy mocorognak a kis bölcsőjükben.
Mindenesetre megmozdult a természet és fennhangon hirdeti, hogy ébredés, elérkezett az öröm, a megújulás ideje.
Tavasszal bölcs dolog a megújulás. Érdemes fókuszt helyezni arra, hogy kisöpörjük magunkból és magunk körül mindazt, ami már idejét múlta és már inkább csak teher, semmint erő az életünkben.
Figyelni egymásra, törődni a másikkal, enyhíteni a másik terhén.
Igen, ez a normális emberi működés, ami értelmet és értéket ad az életünknek.
Azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy csak abból tudunk adni, ami bennünk van. Abból az energiából, amiből sok van.
Éppen ezért szükséges, hogy erőnkkel jól gazdálkodunk, hogy szánjunk időt arra, hogy testileg és lelkileg is jól legyünk, mert bizony sokan lesznek olyanok, akik igényelni fogják a segítségünket.
Az én időbe annyi minden tartozhat, de mindenképpen olyan, ami boldoggá, örömtelivé, energikussá, széppé, frissé tesz. Amiből méltán kivirul az alkotóerő és még megannyi más jó és éltető dolog.
Tudod, ahogy indul, olyan lesz a napod. Ezért érdemes időt szánni a jó indulásra. Ezért is indítjuk el a tavaszt szép ívvel, hogy aztán az egész évünk gyümölcsöző és lendületes legyen.
Ébredjünk, induljunk együtt a természettel!